Kajak stabilizátor ajándékba!

Ez a bejegyzés ismét nem szélkerék építésről fog szólni, de ezután tényleg visszaknyarodok az eredeti témához! :-)
Van egy félig kész kajak stabilizátorom, oldaltámaszom, "outriggerem", vagy nevezzük aminek akarjuk. A lényege, hogy csökkenti a kajakkal való felborulás valószínűségét. Mivel az én kajakom olyan stabilnak bizonyult eddig, hogy nem lesz rá szükségem, ezért félbehagyom ezt a projektet. Kidobni kár lenne, a műhelyemben csak a helyet foglalja, ezért, ha valaki éppen ilyesmit szeretne a kajakjára, kenujára, vagy csak jó lenne pl egy hajómodellhez, akkor itt a lehetőség, jelképesen két doboz sörért cserébe odaadom. 3 mm vastag bükk rétegelt lemezből, "stich and glue" technikával készült, az illesztéseknél üvegszálas epoxival erősítve. Tudok adni hozzá szabásmintát, hogy könnyen elkészíthető legyen a párja. Szóval ha valakinek éppen hasonlóra van szüksége, akkor írjon ide a blogba megjegyzést, vagy dobjon egy üzenetet a falrol@freemail.hu email címre. Itt van néhány kép a cuccról:

"Das Boot"

Ígértem néhány képet a kész hajóról, tessék, itt van:

És itt egy kis videó az első tesztről:

http://www.youtube.com/watch?v=Ucn8kSt5bmI

Etetőhajó: első teszt

Ma sikeresen felavattam az etetőhajót. Igaz, hogy még hajnali ötkör, indulás előtt fél órával is szereltem rajta, hogy kész legyen, de végül összeállt minden. :-) Az időjárás éppen "ideális" volt, hidegfront utáni viharos szél, komoly hullámok...ha ezt bírja  a kis hajó, akkor mindent bírni fog. :-) Szerencsére állta  a sarat, bár néha úgy bukdácsolt a hullámokon, hogy az úszótestek ki se látszottak a vízből, de meg sem kottyant neki. Néhány finomítást kell végeznem, pl a kormánylapátból le kell vágnom egy darabot, mert túlságosan kilóg az úszótestek alá és amikor leteszem valahova a hajót, akkor a kormánylapáton támaszkodik fel az egész. A hajócsavar védelmére beépített szunyoghálós "doboz" jó lesz, csak a szunyogháló helyett nagyobblyukú rácsot kell felszerelni, mert így túlkságosan túrja a vizet. És ezen kívül kell még az elejére egy piros lámpa, mert felhős, borult ég esetén jól látszik ugyan, de amikor süt a nap és tükröződik a víz, néha elveszítettem a fonalat, hogy éppen merrefelé is tart a vizen. Az akksik nem voltak teljesen feltöltve, de így is simán kibírt 8-10 behúzást, átlag 100-150 méterre és volt még benne tartalék, úgyhogy meg vagyok elégedve vele. Sajnos csak egy képet tudok róla mutatni, egyszerűen nem volt időm fotózgatni, főleg nem a műszaki részleteket, mert megállás nélkül, vagy szereléket kötögettem, vagy szereléket húztam be, vagy söröztem meg napoztam. :-) De a következő bejegyzésben teszek fel néhány részletről fotókat, hátha valakinek hasznára válik, mert hasonlót szeretne építeni.

Etetőhajó 3.

Megérkeztek az akksik is, kettő darab 6 voltos 7 Ah-s kapacitással. Ismét vízre tettem a kishajómat, ezúttal akksikkal, hogy belőjem a súlypontot. Sajnos egy kicsit magasra került a hajócsavar, éppen, hogy ellepi a víz, így hajlamos a levegőt is keverni. Ennek ellenéres megy mint a veszett egér, nem győztem utánarohanni a medence másik oldalára, nehogy a falon koppanjon. :-)

Kell még vízmentesen zárható fedél, hátra van az elektronika beszerelése, a tartály billentés kidolgozása, és a végleges festés. Ja meg persze a hajócsavart védeni kell a hínártól. Jobb híjján erre egy 100-as PVC lefolyócső darabot fogok beépíteni. Holnap folytatom!

Ja igen, még egy dolog: az új akksikkal megszűnt a szervók zümmögése, úgy látszik az akkutöltőről vett fel valami zajt a cuccos.

Etetőhajó 2.

Nagyon rajta vagyok az etetőhajó projekten! Az első szívások is jönnek már, pl. az egyik szervó gyárilag, újonnan hibás volt. Vettem helyette "echte" normális szervót németföldről valót, ez már jó lesz remélem. Délután össze is dugdostam az eletronikát, itt látható a lényeg:

Vevő, 3 szervó és egy fesz. szabályozó. Ami zavar, hogy bekapcsoláskor és egyik szervót működtetve a másik kettő is zümmög. Olyan, mintha valami zavarjelet szednének fel. Ha valaki ért ehhez és megírná nekem, hogyan lehet elhárítani, vagy kell-e foglakozni ezzel a jelenséggel egyáltalán, szóval ha valaki ezt megírná nekem, azt nagyon megköszönném!

Közben a hajótest is alakul, itt látható a csodálatosan áramvonalazott felépítmény, amibe majd az akksit és az elektronika kerül :-)

A rétegelt lemez doboz "stich and glue" technikával készült, nem véletlenül, ugyanis vannak egyéb terveim is ezzel a módszerrel....de erről majd később :-)

Itt pedig alapozó festés után látható a szerkezet, közben persze még ragasztás is folyamatban van, mondom, hogy igyekszem, mert a hét végén már üzemelnie kell a gépnek! :-)





Egy kis kitérő: Etetőhajó 1.

Szóval akkor etetőhajó építés...már kész van az úszótest és ma délelőtt megvolt az első próbaúsztatás is. 6 volt feszültség mellett 3 ampert vesz fel a motor és szemre pont kellemes sebességgel szeli a hullámokat. Itt van néhány kezdetleges kép róla (előre szólok, hogy semmit, de tényleg semmit nem tudok a hajómodellezésről, a távirányítókról, meg az ide szükséges tudományokról, csak próbálom a saját elképzeléseim szerint elérni, hogy legyen egy etetőhajóm. Tehát lehet kritizálni, hogy ez nem jó így, meg az jobb lenne úgy, elhiszem, biztosan, :-) )

Az elrendezés, amint látszik katamarán, hosszúsága 60 cm, max szélessége 45 cm. 1 kg etetőanyag fér kb a tartályba, ami hátrafelé lesz üríthető. Kettő darab 6 voltos akksi kerül bele a motortartó mellé két oldalt. A távirányító egy Hobby King 300 valami, 3 csatornás és állítólag 400 méter  a hatótávolsága. Nekem, ha 200-at tud majd biztonsággal, az is elég lesz. Most megvárom, amig leszárad a test, aztán folytatom a munkát. Kell egy zárható, vízmentes "doboz", kormánylapát és tervezek egyfajta hinár és egyéb szennyeződés elleni védőrácsozást is. Ha minden jól megy, akkor jövő hét végén élesben le tudjuk tesztelni Almásfüzítőn :-))

Épül a rotoragy

Néhány napra letettem a műgyantás kannát és az ecsetet, helyette előkerült a vasfűrész, reszelő, fúrógép és némi vasanyag .:-) Az eredmény:

Persze elegánsabb lett volna, ha nem csavarozom, hanem hegesztem az egészet, de egyrészt nem tudok szépen hegeszteni, másrészt így mindig van lehetőség a kisebb módosításokra, ha munka közben eszembe jut valami. Az állvány egyébként nagyon stabil és erős, attól nem kell tartani, hogy szétesne.

Most, hogy végre a saját lábán áll a rotoragy, először tudom majd összeszerelni a tartókarokat, megépíteni a mechanikát ami a túlpörgés ellen fogja védeni a szélkereket és még néhány apróságot, amit majd menet közben mutatok meg.



"Übung ist das halbe Leben"

Most, hogy berobbant ez a kőkemény hideg, végképp nem könnyű a műgyantázók élete. A műhelyben azért fagypont fölött áll a hőmérséklet, de nem mondanám, hogy könnyű rávennem magamat a munkára. :-) Persze ha már kint van az ember és csinálja az éppen kitűzött feladatot, akkor úgy könnyebb. Na meg a forró teával teli termoszpohár is sokat dob a hangulaton :-D

A "poháralátét" sem utolsó dolog, a közepén található lyukba pont beleillik a termosz...:-D na meg a rotoragy lelke is passzol majd oda, aminek a kiesztergányolása éppen folyamatban van. Ezen a képen pedig az egyik lapáthéj látható, a szívószálból és hurkapálcából készített kis mérőrudacskákkal, amelyek a lapát pontos belső "üregvastagságát" hivatottak leellenőrizni.

Szóval lassú a haladás, de azért valamit mindig lehet és kell is csinálni. Ha mást nem, akkor legalább elővenni a régi kedvenc filmeket, pl ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=eVBPGZEVRH0&feature=fvwrel

Das Boot...hát ilyet se készítenek manapság a filmgyárak, de nem baj, annál értékesebbek ezek a régi klasszikusok! :-)

Egy kis kitérő...

Napokban kotorásztam a régi képeim között és találtam néhány érdekességet:

El is felejtettem már szinte, de sok évvel ezelőtt, még egyetemista koromban építettem ezt a Savonius féle szélkereket. A lapátkerekek rétegelt lemezből készültek, műgyantával összeragasztva, az egész kb. 4,5 méter magas volt és emlékszem rá, hogy ez a szerkezet aztán tényleg mindig forgott, még a legenyhébb szellőben is. Egy kis légpumpát hajtottam vele direktben, semmi áttételezés, semmi sallang nem volt hozzá. A végcél vízszivattyúzás lett volna, de az állvány egyik hegesztése elengedett (sajnos nem vagyok egy hegesztő bajnok :-) ), ezt követően pedig leállítottam a kísérleteket, talán pénz és időhiány miatt, már nem emlékszem. A lapátkereket évekig a kert végében tároltam, esőben, hóban-fagyban, végül szétvágtam őket és baromfi etetőt csináltam belőlük, máig megvannak, nem rohadtak, nem estek szét.

 Ezt elsősorban ötletadónak írom le, ha valaki nem akar annyit szenvedni az építéssel, mint én, akkor némi rétegelt lemez, kis műgyanta - vagy egyéb erős ragasztó- és festék felhasználásával készíthet egy nagyon strapabíró szélkereket, igaz nem a legjobb hatásfokú lesz, alacsony a fordulatszáma, de legalább sokat fog működni és nem kell olyan dolgokkal bajlódni, mint a viharvédelem, vagy a kis indítónyomaték, miegymás.

Aztán találtam még egy képet, igaz, csak rajz:

Soklapátos, vizszintes tengelyű szélkerék...ha jól emlékszem a Savoius-féle próbálkozás után következett ez. Az építéssel addig jutottam, hogy elkészült az orrkúp gyártó szerszám és a lapátgyártó szerszám. Le is gyártottam hat lapátot, emlékeim szerint 60 cm hosszú volt a profilos szakasz, ami üvegszálas műgyanta volt és alumínium csővel csatlakoztak a kerékagyhoz, úgy ahogy a rajzon is látszik. Az átmérő 1,8 méter volt, felszereltem a lapátokat a kerékagyra és a kerékagy furatán átdugtam egy csődarabot, majd kivittem az egészet az udvarra. Ez is a legkisebb szellőre forgott és mikor belendült, komolyan aggódtam, hogyan fogom leállítani, mert ugye két kézben tartottam az egész szerkezetet, de akkor mivel állítsam le...? :-)) Aztán valamiért ez a projekt is leállt, évek teltek el, mire újra belevágtam az építésbe, ezúttal H-rotorral próbálkozom. Ha kész a H rotor, lehet, hogy előveszem ismét a lapátszerszámot ehhez a vizszintes tengelyűhöz és újra belevágok. Majd kialakul.

 

Első fél lapát kész!

Az előző bejegyzésben tervezett ütemtervhez képest majd egy hetes csúszással, de elkészült az első fél lapát. Ha ilyen ütemben haladok - átlag egy hét alatt készülök egy lapátféllel - úgy saccolom, hogy legalább 6 hét mire a végére érek ennek a munkafázisnak...sajnos a hideg időjárás nagyon keresztbe tesz, csak a hőkezelő dobozban tudom biztosítani a gyanta kötéséhez szükséges hőmérsékletet. Nyáron könnyebb lenne, mert akkor alapból biztosított a minimum 20 fok. Na mindegy, előbb-utóbb elkészülök a lapátokkal és közben haladok a többi résszel is, hamarosan lesznek képek a rotoragyról is. Még tengelyt kell esztergáltatnom, a csapágyak és egyéb apróságok már mind megvannak.

Na de vissza az első lapátfélhez...nem éppen tökéletes, a belépőélnél és a szárnyvégen egy kis darabon hibás, de szerencsére javítható. Az történt, hogy amikor vákummal rászivattam a parafa lemezt, a vákumfóliát túl szűkre szabtam és ahogy ráfeszült, meggyűrte az üvegszövetet, elemelte a festésről. Így helyenként az üvegszövet és a festék között maradt egy kis hézag és mivel ott nem tartja semmi a festéket, az simán átszakadt a szerszám bontása után. Nem örültem neki, de tanultam ebből is, a következő lapátnál már nem lesz ilyen hiba. A lapát egyébként így néz ki:

Az első képen a mérlegtől balra látszik a hiba, amiről írtam. A fél lapát tömege egyébként 1840 gramm, tehát kettő ilyen összeerőstve, mindennel együtt úgy saccolom, hogy meg fog állni 4 kilogrammnál. Ha jól emlékszem a számításokra - már elég régen nem foglalkoztam ezzel a részével - a megengedett maximális szélsebesség esetén (3-as TSR esetén) a lapát tömegének hetvenszerese fogja kifelé húzni a lapátokat. 4 kilogrammal számolva ez akkor 280 kilogrammnak megfelelő terhelést jelent, ami nem kevés. Talán érdemes lenne éles tesztelés előtt alávetni a lapátokat egy terhelési próbának...majd meglátom.

Most egyebet nem tudok írni, közben már készül a második féllapát, remélem a jövő hét második felére elkészülök vele.

Készül az első lapát!

Munkához láttam, készül végre az első szélkerék lapátom. A hossza tehát 2100 mm lesz, húrhossz 270 mm. Mivel a gyártószerszám csak 1200 mm hosszú, ezért két darabból kell készítenem a teljes lapátot. Ehhez kijelöltem egy 1050 mm hosszú szakaszt a szerszámban, majd kimaszkoltam, amit kellett és jöhetett a festés. Ez volt ma délután, azóta már rálamináltam a festékre, most épp a hőkezelőben kötöget a gyanta. Holnap elkészítem a másik lapáthéjat, hétfőn összeragasztom a két felet és kész is van egy fél lapát. Utána még ötször megismétlem ugyanezt és lesz 6 darab fél lapátom, amiket már csak össze kell erősítenem és ezzel kipipálhatok egy fontos részt az építésben. Remélem max 2-3 hét és véget ér ez a munkafázis, jó lenne már egy kicsit csavarozgatni, fémet reszelni, meg hasonlók, az utóbbi időben túl sokat kompozitoztam, kezdek kicsit besokallni :-) Néhány kép:

Először kimértem 1050 mm hosszat és pontosan merőlegesen a lapát hossztengelyére bejelöltem...

Aztán elmaszkoltam, ahol értem azokat a részeket, amelyeket nem akartam, hogy festékesek legyenek...

Végül kifújtam festékkel a szerszámot...

Először próbáltam ki ekkora felületen a legújabb szerzeményemet, ezt a kis airbrush pisztolyt!

Talán perverz dolognak tűnhet ilyen kis teljesítményű pisztollyal szórni ekkora felületet, de nem bánom, gondoljon mindenki, amit akar :-) Nagyon szépen lehet vele dolgozni és kevesebb festékkel is egyenletesen tudom szórni a felületet. Nem utolsó sorban kevesebb higítót használok el ennek a cuccnak a tisztításához munka végeztével, mint a nagy felsőtartályos pisztolyomnál szokás. Szóval gazdaságos megoldás, nekem tetszik.

Holnap tehát elkészül a második héj is, hétfőn összeragasztás. Kíváncsi leszek a kész lapát teherbírására, remélem olyan erős lesz majd, mint amilyennek szeretném...