Épül a rotoragy

Néhány napra letettem a műgyantás kannát és az ecsetet, helyette előkerült a vasfűrész, reszelő, fúrógép és némi vasanyag .:-) Az eredmény:

Persze elegánsabb lett volna, ha nem csavarozom, hanem hegesztem az egészet, de egyrészt nem tudok szépen hegeszteni, másrészt így mindig van lehetőség a kisebb módosításokra, ha munka közben eszembe jut valami. Az állvány egyébként nagyon stabil és erős, attól nem kell tartani, hogy szétesne.

Most, hogy végre a saját lábán áll a rotoragy, először tudom majd összeszerelni a tartókarokat, megépíteni a mechanikát ami a túlpörgés ellen fogja védeni a szélkereket és még néhány apróságot, amit majd menet közben mutatok meg.



"Übung ist das halbe Leben"

Most, hogy berobbant ez a kőkemény hideg, végképp nem könnyű a műgyantázók élete. A műhelyben azért fagypont fölött áll a hőmérséklet, de nem mondanám, hogy könnyű rávennem magamat a munkára. :-) Persze ha már kint van az ember és csinálja az éppen kitűzött feladatot, akkor úgy könnyebb. Na meg a forró teával teli termoszpohár is sokat dob a hangulaton :-D

A "poháralátét" sem utolsó dolog, a közepén található lyukba pont beleillik a termosz...:-D na meg a rotoragy lelke is passzol majd oda, aminek a kiesztergányolása éppen folyamatban van. Ezen a képen pedig az egyik lapáthéj látható, a szívószálból és hurkapálcából készített kis mérőrudacskákkal, amelyek a lapát pontos belső "üregvastagságát" hivatottak leellenőrizni.

Szóval lassú a haladás, de azért valamit mindig lehet és kell is csinálni. Ha mást nem, akkor legalább elővenni a régi kedvenc filmeket, pl ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=eVBPGZEVRH0&feature=fvwrel

Das Boot...hát ilyet se készítenek manapság a filmgyárak, de nem baj, annál értékesebbek ezek a régi klasszikusok! :-)